Ma reggel kicsit leültem a gé.p elé, mondom hagy keljek fel, ha már felijesztett egy sms...
Megnéztem a közösségi oldalakat, és ahogy így néztem, néztem őket (nem, nem olyan izgalmas sztori, félre ne értsd, csak nekem olyan jó, kis melankólikus) néhány képről "visszanézett" rám egykori középiskolám, kollégium, ahol laktam, eszembe jutottak a barátok, ismerősök, haverok meg persze, hogy mennyi "hülyeségen" mentünk keresztül (emlékszem egy olyan szitura, mikor barátaimmal állatkodtunk, és el kellett szavalnom a mozi előtt hogy "Miért nem lettem fa?..." Tovább biztos mindenki tudja mi jön. Na jó
"...ha fa lettem volna feldolgoztak volna és lett volna előlem wc papír." 
).Vannak olyan dolgok az életben, amiket nem lehet elfelejteni, nem csak azért mert olyan jók voltam, hanem mert megváltoztatták az előtte való életünket, illetve saját magunkat.
Nem tudom, hogy csak a szerencsének tudhatom be, vagy egyszerűen sok jó ember volt ott, de az előtt nem tudtam, milyen az, ha embernek vannak igaz barátai, belevonják minden jóba/hülyeségbe, és veszik valamibe.
Mikor meglátom, hogy sok fiatal(abb) ugyanazokon megy keresztül mint esetleg én akkor, egyszerre vagyok irigy, hogy én azokat a dolgokat már csak elvből sem tehetem meg, meg mert nincsenek már azok az arcok, akikkel mindezeken átmentem, és egyszerre "szidom" őket, hogy "ezek a mai fiatalok"
Mos jól esett ezt így leírni, mert magamban ezt már annyiszor elgondoltam, lehet hogy túl lelkizős vagyok, de szerintem ezen már mindenki átment, ha nem is tudatosan, csak tudat alatt, vagy ha még nem, majd eljön annak is az ideje.
A fiatalkori élmények fontosak. Sajnos fényképek nem nagyon maradtak meg belőlük, de emlékek azok rengeteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése